Komment helyett Gordiusnak  a következő írására mely itt olvasható

PASIKÉPZŐ

Áldjon meg az Isten és Szent Patrik! – hangzik a szokássá lett köszöntés.

Ünnepéről az 5. század óta tudunk. A római naptárba 1631-ben vették föl, március 17-re.

Ott hagytam abba, hogy ide nekem az oroszlánt, no meg is kaptam, egy kis időeltolódással ugyan de egyszerre kettőt.

Ide nekem az oroszlánt, sőt a világot is kiforgatom a sarkaiból így indultam az életbe.

Elhangzott egy mondat, ami miatt végül is „tollat” ragadtam, mégpedig azt mondta a művész, hogy ebben a rohanó, gépiesedő világban a tanítással megpróbálja, a múlt értékeire felhívni a figyelmet, és átadni.

A legfontosabb: légy hű önmagadhoz!

A Mindenszentek a kelta kultúra őszre (november 1-jére) eső újév Samhain ünnepéből ered.

A helyét már rég kigondoltam, de úgy voltam e kérdéssel, miután nagy dolgokban nálunk is a ház URA dönt mondja meg ő hová is kerüljön.

Faludy György:

MAGYARORSZÁG

Talán 2020-ban, mondtam. Addig nem élek
és csontjaim sem érzik. Hunyt szemmel ezért láttam,
képzeltem és idéztem minden nap, minden éjjel
az új Magyarországot negyven év bujdosásban.
Esztergom: dombra feltett királyok koronája;
tavaszi eső könnyén átdomborul a Kékes;
s ezüstvértes leányok vágtája Budavára
fölött a bárányfelhők hosszúkás paripáin.

De most, hogy mindennapos köztünk a lehetetlen:
látom, amit meglátni sohasem remélhettem,
és eljátszhatom újra tükröm, a Balatonnal,
tavasszal a vízparton sétálok majd Pozsonyban
s nyáron talán a Csíki havasok alján járok –
jaj bujdosó barátok, nem tudtátok megérni,
Vámbéry, Jászi, Fényes, Szilárd, Zilahy, Kéthly,
Mikes, Kéri Pál, Koestler, Pálóczi, Károlyi!

Vagy jobb, hogy a jövendőt csak álomban láttátok?
Köztünk élősködik még a pártoskodó átok,
a falu meg a város avult harca s lekésünk
Európáról, mert csak egymásba döf a késünk,
és bár elsőnek kezdtük, ott kell cammognunk hátul?

Holdanként több tehetség terem itt, mint akárhol.
Talán sikerül végre. De ezt én be nem várom:
szemet hunyok, mosolygok és jutalmamat kérem,
mint Victor Hugo hajdan. Legyen egy sír a bérem,
sír a 301-es parcella közelében.

Ady

Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors szíveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek.

Az Illés-nép Ég felé rohan
S megáll ott, hol a tél örök,
A Himaláják jégcsúcsain
Porzik szekerük és zörög.

Ég s Föld között, bús-hazátlanul
Hajtja őket a Sors szele.
Gonosz, hűvös szépségek felé
Száguld az Illés szekere.

Szívük izzik, agyuk jégcsapos,
A Föld reájuk fölkacag
S jég-útjukat szánva szórja be
Hideg gyémántporral a Nap.