Beültem az iskolapadba, és jól éreztem magam korelnökként, és nagyon stréber voltam, mert minden órára készültem, a házi feladatomat is megcsináltam, és még beteget sem jelentettem.

Már régóta terveztem, de kezdem az elején:

Az egész azzal kezdődött, hogy apám mesélt. Mesélt az utazásairól, Velencéről, Berlinről ahol színpadon látta Marlene Deitrich-et, a svájci hegyekről, és Párizsról. Az Ő „ Párizsáról”, a montmartre-i festőkről, a kiülős kávéházakról, az akkori divatról, s hogy milyen lélegzetelállítóan szép volt a város az Eiffel-torony tetejéről letekintve, és csak mesélt, és mesélt újra élve életének különböző állomásait, fiatalságát.

Felkeltve érdeklődésemet még gyerek fejjel elhatároztam, hogy nekem ezt a sok csodát látnom kell, s miután azt tudtam, hogy a vágy és a lehetőség nem jár mindig kéz a kézben, így olvastam és olvastam. A képzeletbeli utazáshoz nem kell bőrönd, szállás, még enni sem muszáj -kivéve egy kis nasit- csak kell egy zug ahol egyedül lehet az ember és már ott is van.

Nos így voltam a középkori Párizsban, megvédett a 3 testőr, és tényleg jól nézett ki D'artagnan, Benedek István - Párizsi szalonjaiban, Napóleonról már nem is beszélve, jártam az impresszionisták első kiállításán, és ott voltam Bizet Carmen bemutatóján. Sorolhatnám napestig a sok könyvet, de az álmodozás egyszer valóra válik, és ugyan nem tudtam egy kukkot sem franciául, de valahogy még is otthon éreztem magam.

Párizs valóban megért egy misét, s amilyen szerencsénk volt a Notre Dame-ban valóban voltunk egy misén, kórussal, orgonával, sok felé jártunk mindent és semmit sem láttunk.

Telt, múlt az idő, s a nagy csendben amiről már írtam megszületett a gondolat, hogy nyelvet fogok tanulni, mégpedig franciát. Az elhatározást tett követte, s beültem az iskolapadba, és tanultam, és tanultam, élveztem az egészet, megírtam Atlasznak az első franciául írt karácsonyi soraimat, és számomra igen fontos dologra jöttem rá: a rend és a tisztaságmániám az adott, természetes, hogy jól sütök – főzök hiszen nem lötyög Rasidon a burnusz, szabok, varrok, kötök ahogy egy pótnagyihoz illik de tudtam még valami pluszt hozzátenni az életemhez, és ez Nekem fontos volt......

ui: természetesen nem hagyom abba az alapoknál

Bonne nuit, étreintes á vous!