Róna Gyurinak szeretettel , és Mindenkinek akit erre a névre kereszteltek...

Róna Gyurinak szeretettel , és Mindenkinek akit erre a névre kereszteltek...

Egy "kicsit" személyesen is érintett vagyok, hiszen a családban mindenkit erre a névre kereszteltek, s természetes volt, hogy a fiam is ezt a nevet kapja, annyira ha lánynak születik akkor sem hívhatták volna másként.

A György név eredete:

A görög Geórgiosz névből, illetve ennek a latin Georgius formájából származik. Jelentése földműves, gazdálkodó. Míg név elemzése kapcsán a következőket tudhatjuk meg: igyekszik megvalósítani amit elhatároz nem tántorítják el az akadályok, vezető egyéniség, a gyakorlati dolgokban jól kiismeri magát.

Georgianus /György/ a római hadsereg magasrangú katonatisztje volt, anyja hatására lett keresztény, s lépten-nyomon fellépett a pogányok ellen, ezért Dadianosz perzsa király (más források szerint Diocletianus római császár) Szíriában börtönbe vettette, ahol 303 körül vértanúhalált halt. A későbbi századokban  legendák sora kapcsolódott nevéhez, s a középkori Európa egyik legnagyobb tiszteltnek örvendő szentje volt. Angliában különös tekintély övezte, a lovagi erények megtestesítője, Oroszlánszívű Richárd (1157–1199) őt választotta személyes védőszentjének, III. Edward (1327–1377) seregei pedig a százéves háborúban a Szent Györggyel Angliáért! csatakiáltással vonultak harcba.

Szent Györgyöt többek között a lovagok és zarándokok oltalmazójaként és a német lovagrend védőszentjelént is számontatrották. A Szent György kultusz Magyarországot is elérte a korona alsó bizánci részét is az ő képe díszíti,és több templom választotta patrónusául. A Károly Róbert által alapított Szent György- vitézek lovagrendjének tagjai a lovagi erények védelmében és szellemében léptek fel.

A legenda szerint Silena városának közelében volt egy tó, abban élt egy sárkány, amely hosszú ideje félelemben tartotta a városbelieket, akik hiába fogtak fegyvert ellene, nem bírtak vele. A sárkány a város falára hágva mérges leheletével újra és újra megfutamította a derék polgárokat, akik, hogy megfékezzék, két juhot adtak neki naponta. Ám a juhok idővel megfogyatkoztak, ezért a városlakók úgy határoztak, hogyminden nap egy embert áldoznak a szörnyetegnek. Sorshúzással döntöttek, ami alól senki nem vonhatta ki magát. Egyszer a király leánya került sorra, s zokogva ment a tóhoz. Éppen akkor vetődött arra György, a kappadókiai vitéz, s megkérdezte a lányt, miért sír. Miközben a királylány elmesélte, mi tartja rettegésben a várost, a tóból kiemelkedett a sárkány, György lándzsájával hatalmasat sújtott rá, amitől a szörnyeteg a földre zuhant. Ekkor György és a királylány a sárkányt pányvára fogták, és a városba vezették. A polgárok megrettentek, ám György így szólt hozzájuk: „Ne rettegjetek, mert az Úristen küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak benneteket ettől a sárkánytól.” Azzal kirántotta kardját, és ledöfte. Később templomot építettek ezen a helyen, amelynek oltárnál forrás fakadt, s minden beteg, aki ivott belőle, meggyógyult.

/forrás:http://www.mimicsoda.hu/cikk.php?id=615/