Ott hagytam abba, hogy ide nekem az oroszlánt, no meg is kaptam, egy kis időeltolódással ugyan de egyszerre kettőt.

Ott hagytam abba, hogy ide nekem az oroszlánt, no meg is kaptam, egy kis időeltolódással ugyan de egyszerre kettőt.

1979-ben férjhez mentem –oroszlán egy.

Mint fiatal házasok természetesen mi is albérletben kezdtünk, Csepelen. Egy komfortos kis lakás volt, 2 szobával. A tulaj éppen a katonaság vendégszeretetét élvezte, így kiadta. Nyáron kellemesen hűvös volt, az északi fekvése miatt, de télen nem volt ez akkora előny. A két szoba között egy  fafűtéses cserépkályha, míg a fürdőszobában egy szintén ugyanilyen tüzelésű úgynevezett fürdőkályha volt, a konyhában  viszont a villanytűzhelyen kívül semmilyen e célra használható alkalmatosság nem volt.

Megváltozott az életünk, hiszen minden más volt, csiszolódtunk egymáshoz, hiszen más az udvarlás, és megint más az együttélés. Hazudnék, hogy ha azt mondanám, hogy minden zökkenőmentesen flottul ment, de egy biztos soha nem aludtunk el úgy, hogy a másikra haragudtunk volna, s ezt a jó szokásunkat megtartottuk a házasságunk 25 éve alatt is.

Dolgoztunk, és megint dolgoztunk, a férjem külön melót keresett, én ügyeltem, és helyettesítést vállaltam, spóroltunk a lakásra. Az igényt a kerületi Tanács Lakásosztályára kellet beadni, de a sorban elég hátul álltunk. Az évek teletek- múltak és 1981-ben 700.000 Ft-ért kaptunk, egy OTP öröklakást. No befizetni azért nem ennyit kellett, hanem 120.000-et, meg vállalti kölcsönt is adtak 50.000Ft-ot, no meg hitelt 35 évre.

A törlesztő részlet 1450, és 370 Ft volt abban az időben, igaz akkor még 3,60 volt a kenyér, és az én keresetem is 4800 Ft volt.

Beköltöztünk, annak rendje módja szerint gyalog vittünk fel mindent, mert a lift a beköltözések alatt nem üzemelt, így 9.-re a több fordulós projekt volt divatban.

1982-ben megszületett a fiam- oroszlán kettő.

3-évig otthon voltan gyesen, ami akkor ha jól emlékszem 1800 Ft. volt, a férjem meg elment reggel hajnalban és késő este jött meg, hogy ne kelljen idő előtt a gyereket közösségbe vinni.

Én nem tudom, hogy milyen azaz úgynevett  „gyes betegség” , de jó és tartalmas  volt az a 3 év amíg a gyerekkel otthon voltunk….

1985 szeptemberében visszamentem a dolgozóba, ahol olyan voltam mint a mesében hol voltam, hol nem, inkább nem mert amit össze lehetett szedni az oviba azt a gyerekem még véletlenül sem hagyta ki.