Ide nekem az oroszlánt, sőt a világot is kiforgatom a sarkaiból így indultam az életbe.
Ide nekem az oroszlánt, sőt a világot is kiforgatom a sarkaiból így indultam az életbe.
A munkám a hobbim is, nem titok kórházi labor minden átkával, és szépségével. Nem volt még automatika, kevertünk-kavartunk, titráltunk bürettával, gyönyörű színeket lehetett létrehozni, a lazacszíntől a püspökliláig. A mikroszkóp látóterének a megvilágítása még az ablakból beeső fénnyel történik. Elém tárul egy varázslatos világ, ahol mindennek jelentősége van, alaknak, színnek, nagyságnak, elhelyezkedésnek, és nem lehet tévedni.
Ebben az időben még az ember a fontos nem a statisztika.
Férj, gyerek nincs ügyelet bőven, még behívásos, 35 Ft hétköznap, 50 hétvégén, szabad szombat kéthetenként.
Nővérszállón lakom 190 Ft-ért havonta, ebéd a kórházban, vacsora valami hideg, hétvégén a Halló büfében, bérlet a Zeneakadémiára, és spórolás, mert a nyáron szeretném látni a tengert.
Az első szerelemből, mely mára emlékké szelídült a nekem írt dal marad. A derékig érő hajam levágatom....
20 évre rá egy jazz koncerten hallottam a zenei feldolgozását, az eredetit néha lejátsszák a rádióban….
