A legfontosabb: légy hű önmagadhoz!

A legfontosabb: légy hű önmagadhoz!

Drága L!

Amikor ezt a levelet olvasod 18 éves vagy. Elképzelni sem tudom, hogy akkor milyen lesz a világ, illetve van, és néha elkeserít, hogy merre tart. Lesz e olyan technika még ami ezt a DVD-t  megnyitja, s eléd tárul egy teljesen ismeretlen világ ami természetesen Neked történelem, amit sokan igyekeztek átírni a saját politikai érdekük megvalósítására az idő múlásával,  de mindentől függetlenül  nekünk meg az életünk része.

Mit is írhatnék Neked útravalóul?

Számtalan közhely, elcsépelt szólamok más néven hegyi beszédek jutnak eszembe / ezt majd szüleid elmagyarázzák, ha már idejét múlta ez a kifejezés/. No ilyet nem írok, én sem szerettem, akárhányszor hallgattam annyiszor vártam, hogy vége legyen az egyoldalú diskurzusnak, ami természetesen az én javamat szolgálta. Akkor és ott nem ezt gondoltam, és ugyancsak nem éreztem a kellő időben kapott atyai, vagy anyai pofon jelentőségét. Amit ma már felnőtt fejjel valljunk be, másként látok.

Mi is volt szerintem jellemző a korosztályomra? Nevettünk, és sírtunk egyszerre, voltak örömeink, és bánataink. Lázadtunk, amikor kamaszok voltunk, a fiúknak hosszú haja volt, nekünk miniszoknyánk. Jártunk tánciskolába, építőtáborba, a házibulikról már nem is beszélve. Szerettek, és szerettünk, csaltak, és mi is csaltunk nem voltunk hibátlanok. Sokat olvastunk, hallgattuk a Rádió Luxemburg adását ahol a számunkra még itthon alig, vagy egyáltalán nem játszott Beatles szólt. Jártunk színházba, moziba, és táncoltunk az IFI-Parkba, Illés, Omega, Metró zenéjére.

Egyszer csak megtaláljuk az igazit, kimondjuk a boldogító IGENT, s hogy jól választottunk e azt az  idő dönti el.  Egy szempillantás alatt repül az idő felettünk, félre léha ifjúság, már szülők vagyunk.

Dolgozunk, gyereket nevelünk, igyekszünk átadni nekik amit a szüleinktől kaptunk, és természetesen, egy „kis túlzással” említve  még a széltől is óvjuk őket.

Az idő közben kegyetlenül rohan.

A gyerekek felnőnek, a minap ült be az iskolapadba, s már a diplomaosztón dagad a mellünk a büszkeségtől, s a kis copfos lányból is felnőtt nő lesz. „Az a bestia elveszi a fiamat” villan át az agyunkon, de amikor azt látjuk, hogy mennyire szereti, megbékélünk a gondolattal, hiszen mi is voltunk valakinek a szemébe „bestiák”.

A ház csendes a sietős léptek lassulnak, - igen várlak benneteket- hangzik, s egy varázsütésre ismét a régi lendülettel sürgünk-forgunk a konyhába, készítjük a finomabbnál finomabb falatokat, mert jönnek a gyerekek!

Az élet rendje, hogy a gyerekekből is szülők lesznek, belőlünk meg nagyapák és nagymamák, ami a legjobb dolog a világon.

Bajban vagyok, hogy mit is mondhatnék?!

Légy nyitott a világra vedd észre a jót és rosszat, tedd a dolgod a legjobb tudásod, és képességed szerint.  Az életed során biztos hozol rossz döntéseket, mindenki elköveti a maga hibáit ettől, semmi és senki nem védheti meg. Tanulj belőle, meglátod, előbbre visz. Egy dolgot soha ne felejts el a szüleidre, nagyszüleidre, és rám feltétel nélkül számíthatsz.

Légy nyitott a művészetekre, zenével, tánccal, festészettel, vagy akár egy fotóval, kifejezhetsz örömöt, bánatot, egy élettörténetét mesélheted el.

Szeresd a könyveket, az olvasás hasznos dolog, egy olyan világba repít ahol bármi, és bárki lehetsz.

A legfontosabb: légy hű önmagadhoz! / ez egy könyv címe is olvasd el s megérted mire gondoltam/

Boldog szülinapot É.