Lélegző, furcsa hajnalon,
mikor hold ül a dombokon,
ha velem alszol, átkarolsz,
lelkem korlátján áthajolsz.

Bújik a csókod, kismadár,
inni csak a számra jár.
Fűrészfogú nappalok
harapdálják a holnapot.

Mondd el nekem a titkokat,
mely rontásunkra megfogant.
Oly rettenetes, oly emberi,
napfénytakarónk szétveti

Lélegző, furcsa hajnalon,
egy csepp halál az arcomon
ha velem alszol, úgy ölelj,
halálomnak is megfelelj ...