A fiam képeit nézegettem amikor rátaláltam ezekre ,s aztán kerestem egy kis tájékoztatást a kínai színházról, no meg közben eszembe jutott egy dalszöveg a Rapülőktől:

 A kínai színház legkorábbi formájában sokkal inkább emlékeztetett az európai vaudeville-ra, mint a mai fogalmaink szerinti színházra, azaz a legkülönbözőbb műsorszámok helyet kaptak benne. A kardnyelők és állathangutánzók mutatványai között kerül sor arra, hogy előadók megjelenítettek történeteket a színpadon. Ebben mindig központi szerepet játszott a zene és az akrobatika. Nyelvezete a nagyközönség nyelve volt, amely szerkesztésében és szóhasználatában gyökeresen különbözött a kiművelt írott stílustól, és a színház már csak ezért sem tudott évszázadokig a művészet rangjára vergődni. Népszerűségben viszont nem szenvedett hiányt. A 13-14. századra a történeteket egységes, területenként más-más felépítésű drámai keretbe foglalták, felvonásokba tördelték és lejegyezték - hol csak vázlatos útmutatóul, hol kitanult igényességgel. Ekkortól kezdve a színház története a különböző zenei stílusok, a hangszerhasználat, az improvizáció mértéke és hasonló tényezők alapján szakaszolódik, de a színház összetett, énekes-mozgásos jellege végig megmarad.
A darabok témája szinte kivétel nélkül legendákban gyökerezik. A taoizmus sokszereplős, varázslatokkal átszőtt világa és az egész történelmi mondakör bőven juttatott történeteket a színháznak. A színpadon szép számmal találunk démonokat és isteneket, ősi korok talán soha nem létezett nagy alakjait és mellettük természetesen a mindennapi élet apró figuráit.
/ Révész Ágota/

 Rapülők : Nem adom fel

A tükör előtt állok, és iszonyú a látvány,
Csak bámulok, mint egy ma szültetett hátrány.
"Na, mi a gond? Na, mondd, mi a gond?!"
Valaki mondja meg, hogy ki vagyok, és pont!

"Hát idehallgass most, kishaver!
Örülj, ha valaki még hátbaver!
Ne filozofálj, hidd el, az a fő,
Hogy sok pénz legyen és elég nő!
Mi ez a kivagyiság, mikor a lényeg az,
Hogy kinek látszol és kinek játszol,
Hiszen elmúlsz húsz és elmúlsz negyven,
És elmúlsz lassan, szépen és csendben."

Sakk. Sokk. Ez nem valami sok.
Évek óta kutatom, hogy mégis ki vagyok.
Nem hős, nem nős, nem gyémánt és nem is agyag,
Se csúcstechnika, se hanyag anyag.

Gyors vagyok a lánynak, a zsarunak személy,
Moszkvában gazdag, de idehaza szegény.
Törpének óriás, óriásnak törpe,
Playboynak téboly, egyenesnek görbe.

"Hát idehallgass most, kishaver!
Örülj, ha valaki még hátbaver!
Ne filozofálj, hidd el, az a fő,
Hogy sok pénz legyen és elég nő!
Lemehetsz hídba, de nincs, aki felavat,
Híd sem vagy, szedd össze magadat!
Nem vár se dicsfény, se kárhozat,
Tettes se vagy, se áldozat."

De nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát,
A befőtt pedig eltegye a nagymamát!
Én kérdezek, amíg szétesek,
És ha nincs, aki felel, én nem adom fel.

Nem adom fel, míg egy darabban látsz,
Nem adom fel, míg életben találsz,
Nem adom fel, míg nem robbanok szét,
Míg akad egy kerék, mi tovább vihet még,
Mi tovább forog még.

Néha félek, hogy élek, s bárhova nézek,
Az ég és a föld közé - na szép! - jól beférek.
Éppen ideférek, akár a hamburgerbe a ledarált részek
És az akarok lenni, ami akkor voltam,
Mikor az akartam lenni, ami most vagyok.
A kérdést kilövöm az űrbe, ha kell,
Hátha válaszolnak rá a marslakók.

"Már megint ez a duma hé, kishaver,
Örülj, ha valaki még hátbaver!
Ne filozofálj, hidd el, az a fő,
Hogy sok pénz legyen és elég nő!
Mi ez a kivagyiság, mikor a lényeg az,
Hogy kinek látszol és kinek játszol,
Hiszen elmúlsz húsz és elmúlsz negyven,
És elmúlsz lassan, szépen és csendben."

De nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát
A befőtt pedig eltegye a nagymamát!
Én kérdezek, amíg szétesek,
És ha nincs, aki felel, én nem adom fel.

Nem adom fel...