Dobjatok a mókusok elé /Kalimpa után szabadon/, ha még egyikőtöknek sem jelentett gondot a karácsonyi ajándék kitalálása.
Dobjatok a mókusok elé /Kalimpa után szabadon/, ha még egyikőtöknek sem jelentett gondot a karácsonyi ajándék kitalálása.
Nem mindegy, hogy mit is szánunk a szeretteinknek, egyrészt pénztárca függő a dolog, hasznos is legyen, ne tartozzon a szükséges holmik közé / ing, zokni, és társai/ no és legyen valami ami csak az ajándékozottnak szól. Nem sokat tipródtam, mert az ötletet Ti adtátok, azaz megszerkesztve, az összes kommenttel együtt kinyomtattam, bekötöttem Rasid novelláit, és a svájci kalandozásainkról írt beszámolóját. Mit mondjak, nem hittem volna, hogy ekkora fába vágom a fejszémet, a szerkesztéshez nem értek, képet be, képet ki, formája is legyen a dolognak, férc munkát soha nem adtam ki a kezem közül, ennek is hibátlannak kell lennie!
Mint mindennek ennek is ára volt. A karácsony előtti hétvégén nem jöttem ki hozzá, körletrend teremtése, és ablakpucolás elég nyomós indok, annyira, hogy felajánlotta, akkor Ő sem jön hozzám, mert csak láb alatt lenne. No ez volt a 22-es csapdája, mert én ugyan az írásait akartam szerkeszteni amit meg is tettem, de a bejelentett távolmaradás indokának is eleget kellett tennem, a szavamat eddig is tartottam, most miért lenne másként. Amikor elegem lett a létrázásból, ablakokból, no meg a könyvek portalanításából, lerogytam a számítógép mellé, s egy „kicsit” bíbelődtem az igazi feladatommal pihenés gyanánt. El is készült a mű, még szerencse, hogy éjjel nem lehetett takarítani, így az időm korlátlanra változott, no és a lakás is ragyogott.
Már a nyomtatás fázisánál tartottam, amikor Rasid „kiszúrt” velem, mert a novellákhoz írt még egy szösszenetet, de annak a szerkesztése, már csak ujjgyakorlat volt, így az sem maradt le.
A mű elkészült, már csak a díszcsomagolás, és az ajándék átadása volt hátra. Az idő rohan mint tudjuk, s izgatottan vártam, hogy mit fog szólni. Szólni nem szólt, de az arcára volt írva minden, s nekem ennél nagyobb ajándék ritkán adatott meg……
