Mindenkit szeretettel várok a piacozásra , de mint mindenhez koncepció kell itt is!

A feladat a következő, ha a piacra érünk:

1- megtalálni a megfelelő kolbász sütödét, ahol jó felest, sört vagy fröccsöt mérnek. A bennünket kísérő párunk itt elfoglaltságot találván nem unja el magát, megvár no és a tömött kosarakat is hazacipeli ami ugye nem egy hátrány. A közös felesezés (mert egy nekünk is jár)  és a jó tanácsok osztása (ne igyá annyit Lajos, haza is kell menni)  majd  meghallgatása után (csak ügyesen anyukám, s ne tedd annyira tele a kosarat)  elindulunk.

2- a terep felderítése, mit hol, mennyiért, az árusok közötti cikkázás, no és kiválasztása a legszebb árunak, ami természetesen a legalsó, s amint kivarázsoljuk a szépen felhalmozott kupacból, persze  döl az egész rakomány, (itt nem részletezem most az árus monológját, mit, hova és mikor meg kivel)  s ha megkaparintottuk a zsákmányt  jól körbeszemléljük  s  halk sikkantással kísérve , hogy ennyiiiiiiiii éééééért?  óvatosan visszacsempésszük.

3- félszemmel a falatozót lessük, s látván a párunk  hangulatának az  emelkedését, gyorsan bedobálunk mindent a kosarunkba, félve attól, hogy nem csak a kosarat kell vinnünk, hanem a másikat is, vagy esetleg egy targonca beszerzésével kell bővítenünk a piaci beszerzésünket.

A szükséges felszerelés:

kényelmes cipő, lehet bakancs, abban könnyebb szilárdan a talajon állnunk  már csak az egyensúly  miatt is, ki tudja mi vár ránk

jó nagy kosár, amibe minden földi jó belefér

no és az elmaradhatatlan pénztárca, amiben nem árt ha pénz is van