Romhányi József:

Hal-dal

Egy pontyporonty s egy kiscsuka kiúszott a nádhoz,
hátha e kis kaland finom vacsorát hoz.
Meg is láttak ott egy ingerlő csalétket,
mely a parton ülő horgászban ért véget.
  - Bekapom! Ez finom falat!
  - mondta volna a víz alatt 
a ponty, hogyha
a pongyola
természet nem teszi némává a halat.
  - Csak kapd! - biztatta volna menten
a közismerten
rosszmájú csuka.
  - Csak a
  végén meg ne bánd,
  mert a horgász veleránt!
  - És ha kiránt?
  Kis hal iránt
  irgalmas a rendes pecás,
  s még nem vagyok negyvendekás.
  - Sületlenség! - szólt a márna.
  - Ki lenyelné, pórul járna,
  mert aki bekapja az ellenség horgát,
  annak bizony elvágják a torkát.
  - Ugyan menj a víz alá! - förmedt rá a ponty -,
  ilyen olcsó közhelyeket nekem ne is mondj!
Be is kapta a csalétket sebtiben,
aztán kisült az igazság. Tepsiben.


A pesszimista keszeg
A lüke sügér rég egy kérdést feszeget:
miért pesszimisták az apró keszegek?
Végre választ adott rá a megkérdezett:
- Amíg be nem kaphat egy harcsát a keszeg,
borúlátó leszek.