Központi Vásárcsarnok:

Az épület: Tervezője Pecz Samu építész, műegyetemi tanár, akinek tervei alapján készült el 1897-ben, a szomszédos Közgazdasági Egyetemmel együtt. Az impozáns Fővám téri épületen a kor leghíresebb iparosai dolgoztak kivitelezőként: az acélszerkezetet például a Schlick-féle vasöntöde készítette, a színes épületkerámia elemek pedig Zsolnay Vilmos pécsi gyárából valók, és a homlokzatot is Zsolnay-pirogránit ékesíti. A Nagycsarnok a magyarországi historizmus téglaépítészetének egyik legszebb alkotása, melynek bizonyítékául a részletek szolgálnak. A bejárati kőkapuk neoklasszikus stílusjegyeket viselnek. A színes mázas cserepekkel mintásan fedett tetők a történelmi előképekkel összhangban, a századforduló színesség, tartósság és higiénia kívánalmához igazodtak. Ismétlődő geometrikus motívumai többnyire gyöngysorok, vagy törpe konzolok sorolásából állnak, vagy igen egyszerű síkidomokból alkotott sordísszel szakadnak el olykor a historizmus kelléktárától. Ezeket a kerámia betéteket legtöbbször főpárkányként vagy osztópárkányként alkalmazta, így jelölve meg és emelve ki a különféle szinteket. A belső teret két részre osztották, az egyik oldalon a kiskereskedők, a másikon a nagykereskedők kaptak helyet. A hús, a zöldség, a gyümölcs, a tejtermékek és halárusító bódék mögött egy pódiumot építettek, itt folyt az akkoriban megszokott árverezés. Az épületet egy - a többi résztől teljesen elzárt - baromfiudvar zárta. A körbe épített galérián élelmiszert tilos volt árusítani, itt ezért kosarakat, papírárukat és ajándéktárgyakat kínáltak a vásárlóknak, ugyanúgy ahogy ma is láthatjuk.